Magyar Keresztény Közösség, Helsinki

Megismertük az igazságot, és hittünk Őbenne!

B.Ú.É.K.! = Bízd Újra Életed Krisztusra!

Mi láttuk az Ő dicsőségét...

Az egész évre szóló Ige:  „Boldogok a békességszerzők, mert ők az Isten fiainak mondatnak.” (Máté 5:9)

És láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” (János 1:14)

Ima:  Úr Jézus, arra kérünk, áldd meg ezt az új évet számunkra. Áldd meg az első vasárnapot ebben az évben és cselekedj velünk Igéd és Lelked által. Hadd legyünk békességszerzők és békekövetek. Nevedért kérünk. Ámen.

Szerettem volna azzal kezdeni a mai istentiszteletet, hogy Boldog Újévet! De nagyon világosan rájöttem, boldog év nincsen. Mi az, hogy „boldog év?” Valaki azt mondta: régen mindig dátumokat éltettek: „ Éljen május 1.” Az nem tud élni. Ugyanígy nem lehet egy év boldog. Csak az ember lehet boldog. Olyan nincs, hogy boldog ez az év. Csak te lehetsz boldog ember. Olyan jó, hogy a boldog újévhez ezt mondhatom, hogy „boldogok” − az évi Igénk szerint a „békességszerzők”.

Akkor lesz boldog éved, ha boldog ember leszel ennek az évnek minden napján. Érdekes ez az Ige, az új magyar fordítás így mondja: „a békesség teremtők”. Egy kicsit megálltam ez előtt − lehet békességet teremteni? Csak egy Teremtő van, Isten! Ő tud békességet teremteni. Ember nem tud. Az első teremtés Isten teremtése volt. „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.” És az első teremtés megromlott. Isten kénytelen volt újat teremteni.

A 2. Korinthus 5:17-ben ezt mondja az Ige: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.” Így folytatja a következő vers: „Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által.... Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.” Az új teremtés egészen megdöbbentő, fordítva kezdődik, az emberrel. Az első teremtésnél utolsó volt az ember. Leírja Mózes első könyve: Isten teremtette az eget és a földet, a teremtés utolsó lénye, csodája az ember volt.

Az új teremtést Isten az emberen kezdi. „Aki Krisztusban van, új teremtés az.” Az első új teremtés maga Jézus Krisztus. Így mondja a Biblia: „az első zsenge”. Az első, aki egy új ember, egy új emberfajta. Jézus született ember és teremtett ember egyszerre. Asszonytól született, de így mondta Máriának az angyal: „A Szentlélek száll te reád és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged.” (Lukács 1:35). Ugyanúgy, ahogy az első emberbe lehelte az Ő Lelkét, ezt a második embert, Jézus Krisztust, Isten teremtette. Ő az első új ember! Sok atyafi közt az első. Aztán sok új embert teremtett. Téged is! Új teremtés vagy? Hozzá tartozol-e ehhez a csodálatos új teremtéshez, aminek a vége lesz az új ég és az új föld? Az emberrel kezdődik és az új világgal fejeződik be.

Isten békességet teremtett Jézus Krisztus által. Azt is elmondja, hogyan megy végbe ez az új teremtés: „Azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.” Jézus Krisztust tette bűnné, Isten nem nekünk tulajdonította a bűnt.

Mikor utoljára beszéltem édesanyámmal lelki dolgokról, azt az Igét olvastam: „Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.” (Zsoltárok 32:2). Nem azt mondja az Ige, hogy nincs bűne, csak nem neki tulajdonítja. Édesanyám rám nézett: − Hát kinek? − Jézusnak! Isten azért küldte Jézust, hogy mindnyájunk bűnét Neki tulajdonítsa, mintha Ő tette volna. És azt mondottam: ha ezt most elfogadod, úgy néz rád, mintha soha nem vétkeztél volna. Isten igazsága van itt Jézus Krisztusban. Megigazulni annyit jelent: igazzá lenni Jézusért. Neked tulajdonítja igaz, tiszta, szent életét. Ennyit jelent, hogy Jézus Krisztusban.

Isten azáltal teremtett békességet, hogy új embert teremtett. Ennek az embernek mondhatja, hogy békességszerző. Ha Ő újjáteremthetett, akkor lehetsz békességszerző ezen a földön.

Valahol itt kapcsolódik a másik Ige hozzá, amikor azt mondja: „Mi láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét.” Így lehet a tied, meg az enyém, hogy látom. Mondhatod, hogy láttad? Világos, hogy mindig magunkat látjuk. Egészen ijesztő, még igeolvasás közben is, események közben is, mindenben ami történik. Figyeljétek meg, milyen gyakran használjuk: én, én, én. Magamat látom, ezért nem tudom meglátni Istent, Jézust és az Ő dicsőségét.

Ma azt is megértette velünk az Ige, hogy mit jelent látni. „Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Lukács 20:29). Az ige szóhasználatában a látás a hit. A hiteddel látsz. Egyszer így mondta egy misszionáriusnak a bennszülött, amikor arról beszélt, hogy Jézust látni: most már értem, a hitetekkel látjátok. Nem szemetekkel, a hitetekkel látjátok. Ez a csoda, ha valaki hitével meglátja Jézust. Nem mindenki. A tanítványok itt azt mondják: „mi láttuk”. Kérdezem, ebben a „mi”-ben benne vagy? Láttad Jézus Krisztusban Isten dicsőségét? Vajon valaha megnyílt-e szemed, hogy Őt lásd?

Karácsonykor láttad Őt? Vagy csak magadat láttad, meg a szeretteidet, hogy ki örül az ajándéknak? Mit láttál karácsonykor? Az első karácsonykor mindent lehetett látni testi szemmel. Egy szegény édesanyát, akinek nem volt helye a vendégfogadóban, rengeteg nyomorúságot, istállót, jászlat. Voltak, akik már akkor láttak. A pásztorok és bölcsek láttak. Ők látták az Ő dicsőségét. Ebben az egész furcsa környezetben és körülmények között egyszer csak látták.

Így olvastam nemrégen, hogy Isten dicsőségét senki nem láthatja csak Jézusban. Úgy írta le a könyv, Jézus egy olyan prizma, akin keresztül azt a fehér fényt lehet látni, amibe nem lehet belenézni. Voltatok-e már így? Amikor hegesztenek valahol, ha belenéz az ember a nagyon vakító fénybe, azt mondják, megvakul. Általában fényfogót tesznek eléje, hogy ne lássák.

Isten dicsőségének Jézus testi élete a fényfogója. A prizma, amin keresztül látni lehet. De nem mindenki látja. Te látod? Karácsonykor láttad? Corregio-nak annak a híres művésznek van egy festménye, ő látta. Ott van az istálló, a jászol, állatok, és a fény a gyermek Jézusból árad. Nincs más fényforrás. Az a művész látta honnan jön a fény. Te már láttad?

Van, amikor együtt mondják a tanítványok, hogy „mi láttuk”. Egyszer olyan megdöbbentő volt végiggondolnom, kétszer hangzik a Bibliában Jézussal kapcsolatban a kérdés, − „Kicsoda ez?” A virágvasárnapi bevonulásnál a tömeg gúnyosan kérdi, mikor királyként vonul be Jézus, − kicsoda ez? Ezek nem látják csak a szamarat, a rajta ülő vándortanítót, a furcsa hallelujázó tömeget, bolondok ezek?

Aztán mégegyszer hangzik: „Kicsoda ez?” A tanítványok viharban vannak. Jézus alszik, aztán fölkel és egy szavával elcsendesíti a vihart, eláll a szél, elülnek a hullámok. Az előző pillanatban még kiabálták a tanítványok: Uram ments meg, elveszünk! De egyszer csak csendesen, nagyon mélyről, elmondják, hogy „Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki.” (Márk 4:41b). Kicsoda ez? Ők látták.

Valaha láttad? Isten nagy ajándéka a hit ajándéka. Mi nem tudunk hitet csinálni. Isten megajándékozhat most, ahogy hangzik az Ige, hittel és abban a pillanatban látod. Akkor új emberként mehetsz el innen, mert látsz.

Jézus legnagyobb dicsősége ott a kereszten ragyog. Jaj, ott majdnem senki nem látja. Ott ordít a csőcselék. Ott örülnek a farizeusok. Minden sikerül. Ott függ a kereszten, véresen, meggyalázva. Nem Isten Fia, biztos, hogy nem, különben nem lehetett volna ezt tenni vele. És ketten látják: egy mellette függő lator, aki azt mondja ennek a véres, meggyötört embernek: „Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljössz a te országodban!” (Lukács 23:42). Királyként látja Jézust, látja az Ő  országát.

Aztán még valaki ott van a legvégén: a százados. „Bizony Istennek Fia volt ez!” (Lukács 27:54). Ők látták. Álltál-e egyszer úgy a kereszt alatt, hogy láttál? Láttad, hogy értem, helyettem halt meg Jézus.

Biztos sokan ismerik azt a nagyon szép éneket: „Láttad-é, mikor megfeszítették?” Egy néger spirituálé ez és azt mondják, hogy megrázó, amikor a feketék éneklik mély hangon. „Óh, én láttam! Szívem remeg, remeg, remeg.” Ha még sosem remegett szíved, akkor nem láttad Őt. Lehet, hogy nagyon sokszor hallottad. Azt mondja az Ige, hogy a hit hallásból van. Igaz. De a hit lát, látja a láthatatlant.

Az utolsó, aki látta, emlékszel az Igéből arra a büszke farizeusra, ahogy megy a damaszkuszi úton nagyon magabiztosan, mint aki Isten dolgát végzi. Ezt a veszedelmes szektát meg kell szüntetni. Ott a damaszkuszi úton egyszer csak meglátja Jézust. Egy pillanat alatt ott van a földön, ő már a megdicsőült Jézust látja. Ő már anélkül, hogy ott lenne az a védő test, az a lemez, vagy prizma, vagy minek nevezzem, ő a megdicsőült Jézust látja és megvakul. Három napig nem lát. Ő belenézett Isten dicsőségébe egyenest, egészen. Három napig nem eszik, nem alszik. Így mondja az Úr Anániásnak: „Kelj fel és menj el az Egyenes utcába és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik.” (Apostolok cselekedetei 9:11). Imádkozik a tárzusi Saul! Mert látta Jézust.

A megdicsőülés hegyén is így látták. Ott is arcra borultak és reszkettek a tanítványok.

Láttad-e Őt? Tudod-e mondani a tanítványokkal együtt: Láttuk az Ő dicsőségét! Csak így lehetsz békességszerző. Így mehetsz el ma úgy innen, hogy Jézus Krisztus vére árán megbékültem Istennel. Ő tud békességet teremteni a Jézus vére által.

A korinthusi levél, mikor elmondja, hogy hogyan teremt Isten békességet, ezt mondja:  „Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne általunk, a Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.” (2. Korinthus 5:18-19). Így lehetsz ebben az évben békességszerző. Egy ember, aki megbékélt Istennel Jézus Krisztus által, aki látta Őt, amint a samáriai asszony merte mondani, hogy mások is lássák: gyertek, lássátok − annak nincs más dolga többé ezen a földön, minthogy Jézusért járjon követségben.

Egy asszonynak a tőle fiatalabbtól, − talán a menye volt − bocsánatot kellett kérnie. Azt mondotta: én, a sértett fél kérjek bocsánatot? Azt mondtam: ha Isten le tudott jönni erre a földre és Isten tud kérni a követei által − a sértett fél − akkor te nem tudsz bocsánatot kérni? Milyen megrázó, mi sértettük meg Istent és Ő jön, mintha Isten kérne általunk. Ő, a sértett fél Jézusban lejött erre a földre és kér.

Ma újra kér, békülj meg Istennel. „Mert, aki bűnt nem ismert, bűnné tette érted.” Testvér, vidd ezt az üzenetet 365 napon keresztül. Minden nap vidd ezt az üzenetet ebbe a világba. Légy örömmondó békekövet. Isten erre szánt téged, hogy boldog ember légy. Nem boldog év boldog ember, az év minden napján. Mert békességszerző, mert Isten fiainak, Isten gyermekeinek neveztetnek.

Azt mondta Jézus tanítványainak: Ha beléptek egy házba, mondjátok a háznak: békesség néktek! Vajon tudsz-e majd belépni így minden házba? A haragosod, az ellenséged házába békesség néktek!

Isten azt akarja, hogy boldog ember légy. Békülj meg Istennel. Légy békekövet!

Imádkozzunk:

Uram, köszönöm, hogy átéltem a nagy békekötést Jézus által az Istennel. Köszönöm, hogy kezem beletalálhatott abba az Atyai kézbe. Hadd áldjalak ezért. Köszönöm, hogy átélhettem a sok kis békekötést. Kérlek Úr Jézus, segíts megtalálni az ellenséget. Segíts megtalálni az egymástól elszakadt emberek kezét. Áldj meg minket így, békét teremtő Isten, Akinek ez a teremtés Egyszülött Fiának életébe került. Kérlek, segíts békességszerzőnek lenni mostantól kezdve életünk végéig, nagy Neved dicsőségére. Ámen.

(Trausch Liza egy újévi igehirdetése alapján)

[ Trausch Liza életrajza ITT >>>

 

Finnországi Magyar Keresztény Közösség

Suomen unkarilainen kristillinen yhteisö ry