Kedves Testvéreim az Úrban !
Bár földrajzi távolság választ el töletek, mégis lélekben, hitben és reménységben nem vagyunk távol egymástól. A karácsonyban az is szép dolog, hogy többet gondolunk másokra mint sajátmagunkra. Milyen jó tudni, hogy Jézus ma is létezik és ma is példaképünk lehet.
Figyeljük csak a földi életét!
A jászolbölcsöben való születésétöl, a csodákon át egész élete és tanítása, cselekedetei a templomon kívül játszódtak le.
Mezön, tengerparton vagy akár az utcán vagy épp egy kút mellett. Mindez azt üzeni számomra, hogy Jézus nem lehet a templom falai közé zárni, ki kell vinni a hétköznapokba a mezöre az utcára vagy akár a munkahelyre, hogy ö vezessen bennünket.
Ha egy ceruzához hasonlítanám az embert, lehet díszes vagy egyszerü, de a legfontosabb része a benne levö grafitnak a minösége.
Sokszor a ceruza végéröl elfogy a grafithegy, ilyenkor újra kell hegyezni, hogy használható legyen.
Sokszor fáj ez a hegyzés ami által újra szogálatba állítja Isten az embert. Igy elsö hallásra is érthetö. hogy az emberben is a belsö a legfontosabb ami a lélek táján történik.
A ceruzán van még egy felkínált lehetöség a radírgumi, arra az esetre, hogy ha elrontunk valamit legyen amivel kijavítani. Ez tényleg áldott lehetöség.
De az egész folyamatban a legfontosabb a kéz amelyik vezeti a ceruzát a helyes útra.
Ez Krisztusnak az átszegzett keze.
Adja a kegyelem Istene, hogy ez a kéz vezessen mindannyiunkat a hétköznapokban és az ünneplésben és mi magyarok esztendökezdéskor BÚÉK-kal köszöntjük egymást, szintén mi mint keresztény ember így köszöntsük egymást: BIZZUK ÚJRA ÉLETÜNKET KRISZTUSRA.
Ez legyen a hitünk és reménységünk. Imádkozó szeretettel:
2008. Karácsonyán Krizbai Nemes György
Nyárádmagyarós-Maros megye-Erdély református lelkész